Szem a szemhez
I.
Isten gyötrelmes trónusa
alól, vakító fénnyel sújt le
mindannyiunk büntetése:
a megkerülhetetlen önimádat.
Itt állok én is, embernyi
bánat vérző sejtjeivel
az esetlen önzőségben,
apokaliptikus magányban.
II.
A fölfeslett árnyékaim
arcaikkal rám nézettek,
aztán láttam mindenki szemét
a saját szemembe veszve.
Majd ordítás hallatszott: "Tarts meg,
fogd a földet lábaim alatt!"
És elkábult hangszálaim
kifulladtak, s elnémultak.
III.
"Ezt akartad kezdettől fogva?
Ezért jöttél világunkra?
Ezért írtál minden törvényt?
Ezért keltél, s feküdtél? Ezért?"
Kivártál, s megjöttél múltamból.
Én vártalak. Toporogtam.
Kesztyűmre fagyott a pára.
(Egységbe teremtett önmaga.)
IV.
Lehetetlen feltartani
az idő vonuló hullámait.
Születnek új történelmek,
meghalnak régi jövendők.
De Nap a Nap, és Hold a Hold.
Meg a csillagok is egyek.
Te születsz meg énbennem,
s én meg benned hagyok csöndet.
2013
2013. december 8., vasárnap
Ember
Ember
Én ember
Te ember
Ő ember
Mi emberek
Ti emberek
Ők emberek
együtt születünk
egymás karjain
egymás méhéből
egyszerre festünk fehéret
az egek zajos tengerére
a végtelen miliőbe egyszerre
süppedünk bele
minden közelebb vonz
közelebbre taszít,
hálóba úszunk,
egymásba
egymás örökké létébe
2013
Én ember
Te ember
Ő ember
Mi emberek
Ti emberek
Ők emberek
együtt születünk
egymás karjain
egymás méhéből
egyszerre festünk fehéret
az egek zajos tengerére
a végtelen miliőbe egyszerre
süppedünk bele
minden közelebb vonz
közelebbre taszít,
hálóba úszunk,
egymásba
egymás örökké létébe
2013
Veled
Veled
Nagymamának
"melyik volt előbb?"
(kérdezik gyakran)
"tyúk vagy tojás?"
nem tudom,
de azt tudom, hogy a Föld...
a Föld volt mindek előtt,
abból nőtt minden.
Vele kezdődik minden.
Te
nekem Te vagy,
magam Földje
2013
Nagymamának
"melyik volt előbb?"
(kérdezik gyakran)
"tyúk vagy tojás?"
nem tudom,
de azt tudom, hogy a Föld...
a Föld volt mindek előtt,
abból nőtt minden.
Vele kezdődik minden.
Te
nekem Te vagy,
magam Földje
2013
Egzaktálatlan hely
Egzaktálatlan hely
Írok.
Írok hiányomban.
Megszokás hiányában.
Ugrom, és velem zuhan.
Távol esik, és végtelen közel.
Mindig kiásom újra a magányom.
Nyílt seb.
Talán mindenki elveszti a hozzászokását.
Talán ezért van minden új.
2013
Írok.
Írok hiányomban.
Megszokás hiányában.
Ugrom, és velem zuhan.
Távol esik, és végtelen közel.
Mindig kiásom újra a magányom.
Nyílt seb.
Talán mindenki elveszti a hozzászokását.
Talán ezért van minden új.
2013
Sértés
Sértés
Ha valakit bántani akarsz
sose szidd az anyját,
mondd neki: alig várod, hogy
az anyja ne érje meg a másnapját.
(ha ez nem használ,
akkor nem is kell neki)
2013
Ha valakit bántani akarsz
sose szidd az anyját,
mondd neki: alig várod, hogy
az anyja ne érje meg a másnapját.
(ha ez nem használ,
akkor nem is kell neki)
2013
Egyre...
Egyre...
Egyre többet tudok meg rólam
Egyre többet adok hozzám
Egyre többet látok belőlem
De magamat szeretném
De magamhoz szeretnék
De magamból szeretnék
Mozdulnék s már mozdulok.
2013
Egyre többet tudok meg rólam
Egyre többet adok hozzám
Egyre többet látok belőlem
De magamat szeretném
De magamhoz szeretnék
De magamból szeretnék
Mozdulnék s már mozdulok.
2013
2013. november 17., vasárnap
Lassan már...
Lassan már...
lassan már annyira félek
hogy inkább a halált választanám
mind
azért kelnek
hogy másnap ismét keljenek
nekik az egyetlen feloldozás
a tudat, hogy kell
a tudat, hogy majd nem kell
gyermeki játék a por
a kartonlapok tehetetlen összessége,
ott egy percre csak de elfelejthető
amit látsz az minden,
önnönmaga önmagából
sehol egy árva könnycsepp
börtön ez
nyithatatlan cella
csak nézek
nézek és egyre jobban félek
s mosnám kezeimet
mosnám kezeimet
2013
lassan már annyira félek
hogy inkább a halált választanám
mind
azért kelnek
hogy másnap ismét keljenek
nekik az egyetlen feloldozás
a tudat, hogy kell
a tudat, hogy majd nem kell
gyermeki játék a por
a kartonlapok tehetetlen összessége,
ott egy percre csak de elfelejthető
amit látsz az minden,
önnönmaga önmagából
sehol egy árva könnycsepp
börtön ez
nyithatatlan cella
csak nézek
nézek és egyre jobban félek
s mosnám kezeimet
mosnám kezeimet
2013
2013. november 8., péntek
Filozófia, Theaitétosz, Platón, meg mindenféle
Filozófia, Theaitétosz, Platón, meg mindenféle
a tudás: nem tudás
minél több az ismeret
annál több a reflex
de az igazi megismerés
csak akkor érhető el,
ha képes az ember
eldobni az ismeretet
és az elemire, a semmire fókuszálni
a reflex csak arra jó,
hogy utána megfogalmazzuk
az ismeretlent, a semmit,
ilyen lehet akár az írás,
beszéd, hangszerek, matematika...
de az ismeret csak arra tud gondolni
ami már tudva van,
(félreértés ne essék:) a tudatlanság
nem egyenlő a tudtalansággal
a tudtalan megismerésének
lehetősége az intuíció
intuitív vizsgálódással
lecsíphetjük az újat
de ez szigorúan nem levezetés
a levezetés már csak mechanika
alapvetően minden ember-alkotta:
művészet vagy tudomány
arra törekszik, hogy meghatározza az egészt
az emberiség törekszik erre, ezért
s bár mindegyiknek különböző a nyelve
a cél közös, a motiváció közös
úgyhogy (-engedjék meg-) egy néven szólítom őket:
mindenkori egy-keresés
(az olvasó vitassa meg magával, hogy egyetért-e,
nem tudom, hogy így van-e, de hiszem és megérzem)
2013
a tudás: nem tudás
minél több az ismeret
annál több a reflex
de az igazi megismerés
csak akkor érhető el,
ha képes az ember
eldobni az ismeretet
és az elemire, a semmire fókuszálni
a reflex csak arra jó,
hogy utána megfogalmazzuk
az ismeretlent, a semmit,
ilyen lehet akár az írás,
beszéd, hangszerek, matematika...
de az ismeret csak arra tud gondolni
ami már tudva van,
(félreértés ne essék:) a tudatlanság
nem egyenlő a tudtalansággal
a tudtalan megismerésének
lehetősége az intuíció
intuitív vizsgálódással
lecsíphetjük az újat
de ez szigorúan nem levezetés
a levezetés már csak mechanika
alapvetően minden ember-alkotta:
művészet vagy tudomány
arra törekszik, hogy meghatározza az egészt
az emberiség törekszik erre, ezért
s bár mindegyiknek különböző a nyelve
a cél közös, a motiváció közös
úgyhogy (-engedjék meg-) egy néven szólítom őket:
mindenkori egy-keresés
(az olvasó vitassa meg magával, hogy egyetért-e,
nem tudom, hogy így van-e, de hiszem és megérzem)
2013
Kapitányom!
Kapitányom!
"Kapitány úr! Nem találom őket"
"Keresse jobban! Mondtam nekik, hogy magammal viszem őket, ne hagyjon cserben ifjú."
"De kapitányom, még csak egy hete vagyok itt, igazából nem is tudom, hogy kiket keressek.."
"Ne bolondozzon kalóz! Még egy ilyen és szárazföldi patkányt csinálok magából! Vagy jobban szeretné a cápák között végezni?"
"Nem Uram, Isten ments!"
"Milyen Istenről beszél? Isten rám hagyta magát!"
"Akkor Ön mentsen!"
"Helyes-helyes. Na, elég a szájalásból, keressen tovább."
"De Uram, nincsenek itt."
"Hogy érti ezt? Az nem lehet! Nekem kell őket vezetnem."
"Tudom Uram, de nem találom őket."
"Csak keressen, vagy moshatja a fedélzetet!"
"Igenis!"
"De uram, esküszöm, hogy nincsenek itt..."
"Hazudsz kutya! Itt kell lenniök!"
"Igenis Uram, de nincsenek! Értse meg, elég a görcsből!"
"Az nem lehet, itt hagytak volna?"
"Úgy tűnik.."
"Az egész expedícióm terve a semmin állt?"
"Fogadja el, nem csak önt hagyták itt, mindenkit itt hagytak, engem is."
"De te legalább velem maradsz!"
"Ha már itt hagytak.."
"Nem csak téged hagytak itt."
"Igaz... Önnek itt sem voltak"
"Ne szájalj kalóz! Te nem vesztettél semmit!
"Ön szerint én nem ismerem az évek vonulását? Én nem akarok az egyenlítőn sétálni?"
"Fiam... Túlreagálod. Hova tűnt a virágzó öniróniád?"
"Eltűnt, elment, ahogyan a többiek."
"Akkor mit keresel még a hajómon? Ne legyél a hajóm Gabriele, nekünk Mihály kell!"
"Milyen nekünk? Legfeljebb Önnek. Mihály meg amúgy is eldobta a kardját."
"Akkor keresd meg!"
"Azt nem lehet."
"Akkor miért maradsz?"
"Élményekért. Hogy újra csecsemő lehessek."
"Hajót tévesztettél."
"És most?
Mit tegyek, ha minden amit teszek, elveszik?"
"Ugyan, ne süketelj, az embert a tettei határozzák meg, ezért vagy."
"De hisz minden eltűnik, a többiek sem maradtak meg, csak a szavuk, de a szavuk nem ők. Nincs bennük a megmásítható elméjük, csak a megfogható."
"Azzal neked mégis mi dolgod lett volna?"
"Kell a szemük. Akarom a megismerésüket."
"Ott a tied."
"De az nem elég! Értse meg Uram, az nem elég, amit idedobtak! Nem lehet, hogy..."
"LEHET! Hisz' ez létezik."
"Megrekedek ebben az ürességben. Nincs hova kúsznom a pillanatnyi halál elől."
"Muszáj. Ezért születtél."
"Nem kértem, hogy elhagyjanak."
"Akkor csak egyet tehetsz."
"Hallgatom."
"Irány súrolni!"
(az olvasónak rólam:)
túl sokszor mozdultam amikor aludtam,
de legalább halhattam ezt:
"boldogságig lelassult pusztulás"
boldogságig
lelassult
pusztulás
.
boldogságig
2013
"Kapitány úr! Nem találom őket"
"Keresse jobban! Mondtam nekik, hogy magammal viszem őket, ne hagyjon cserben ifjú."
"De kapitányom, még csak egy hete vagyok itt, igazából nem is tudom, hogy kiket keressek.."
"Ne bolondozzon kalóz! Még egy ilyen és szárazföldi patkányt csinálok magából! Vagy jobban szeretné a cápák között végezni?"
"Nem Uram, Isten ments!"
"Milyen Istenről beszél? Isten rám hagyta magát!"
"Akkor Ön mentsen!"
"Helyes-helyes. Na, elég a szájalásból, keressen tovább."
"De Uram, nincsenek itt."
"Hogy érti ezt? Az nem lehet! Nekem kell őket vezetnem."
"Tudom Uram, de nem találom őket."
"Csak keressen, vagy moshatja a fedélzetet!"
"Igenis!"
"De uram, esküszöm, hogy nincsenek itt..."
"Hazudsz kutya! Itt kell lenniök!"
"Igenis Uram, de nincsenek! Értse meg, elég a görcsből!"
"Az nem lehet, itt hagytak volna?"
"Úgy tűnik.."
"Az egész expedícióm terve a semmin állt?"
"Fogadja el, nem csak önt hagyták itt, mindenkit itt hagytak, engem is."
"De te legalább velem maradsz!"
"Ha már itt hagytak.."
"Nem csak téged hagytak itt."
"Igaz... Önnek itt sem voltak"
"Ne szájalj kalóz! Te nem vesztettél semmit!
"Ön szerint én nem ismerem az évek vonulását? Én nem akarok az egyenlítőn sétálni?"
"Fiam... Túlreagálod. Hova tűnt a virágzó öniróniád?"
"Eltűnt, elment, ahogyan a többiek."
"Akkor mit keresel még a hajómon? Ne legyél a hajóm Gabriele, nekünk Mihály kell!"
"Milyen nekünk? Legfeljebb Önnek. Mihály meg amúgy is eldobta a kardját."
"Akkor keresd meg!"
"Azt nem lehet."
"Akkor miért maradsz?"
"Élményekért. Hogy újra csecsemő lehessek."
"Hajót tévesztettél."
"És most?
Mit tegyek, ha minden amit teszek, elveszik?"
"Ugyan, ne süketelj, az embert a tettei határozzák meg, ezért vagy."
"De hisz minden eltűnik, a többiek sem maradtak meg, csak a szavuk, de a szavuk nem ők. Nincs bennük a megmásítható elméjük, csak a megfogható."
"Azzal neked mégis mi dolgod lett volna?"
"Kell a szemük. Akarom a megismerésüket."
"Ott a tied."
"De az nem elég! Értse meg Uram, az nem elég, amit idedobtak! Nem lehet, hogy..."
"LEHET! Hisz' ez létezik."
"Megrekedek ebben az ürességben. Nincs hova kúsznom a pillanatnyi halál elől."
"Muszáj. Ezért születtél."
"Nem kértem, hogy elhagyjanak."
"Akkor csak egyet tehetsz."
"Hallgatom."
"Irány súrolni!"
(az olvasónak rólam:)
túl sokszor mozdultam amikor aludtam,
de legalább halhattam ezt:
"boldogságig lelassult pusztulás"
boldogságig
lelassult
pusztulás
.
boldogságig
2013
2013. október 15., kedd
Hát ez értelmetlen...
Hát ez értelmetlen...
millió
millió
millió
impulzus és eszmefröccsenés
meghalunk
ez az egyetlen ami mozgat
ez taszít
ez tart
taszítva tart
ebben a megkerülhetetlen ürességben
azért
csak azért
hogy tovább maradjunk mint ameddig
de ha már a tovább-tartás él
nem mi maradunk
mi eltörölhetetlenül átutaztunk
nem mi maradunk
csak a kezünk
a ráncos, foltos, megfáradt kezünk
de nem mi!
megtanulnak nélkülünk
tökéletes értelmetlenségben dolgozunk,
mert ez a
m u n k á
n k !
-
vagy nem halunk meg!
(egyikünk sem tudja elképzelni
csak hinni a halált ? )
így bármi értelmetlen
2013
Rekeszek
Rekeszek
nincs objektív valóság
(eddig sem volt)
csak többségi szubjektivitás
--
az apró kukucskálókat*
azokat feledném egyszer
amelyek mind mind MIND
egyre csak fókuszálnak,
zárásig dolgoznak
majd amikor lejár a munkaidő,
könnyes lábakkal hazaballagnak
és mindük csak kiáltana
ha kell vakon is,
de csak kiáltana
ha megszakad a torkuk is
(rekesznyi értelem vagy érzés íródik kottákba
s ha a kotta már nem is az ami,
megmarad
a kotta örökre megmarad)
----------------------------------------------
*Kurt Vonnegut - Mesterlövész
2013
nincs objektív valóság
(eddig sem volt)
csak többségi szubjektivitás
--
az apró kukucskálókat*
azokat feledném egyszer
amelyek mind mind MIND
egyre csak fókuszálnak,
zárásig dolgoznak
majd amikor lejár a munkaidő,
könnyes lábakkal hazaballagnak
és mindük csak kiáltana
ha kell vakon is,
de csak kiáltana
ha megszakad a torkuk is
(rekesznyi értelem vagy érzés íródik kottákba
s ha a kotta már nem is az ami,
megmarad
a kotta örökre megmarad)
----------------------------------------------
*Kurt Vonnegut - Mesterlövész
2013
Megint Madách után
Megint Madách után
a küzdés
az
megfoghatóan halhatatlan
(ezért
szerintem ezért)
2013
a küzdés
az
megfoghatóan halhatatlan
(ezért
szerintem ezért)
2013
Ha rá gondolok...
Ha rá gondolok...
ha rá gondolok, zihálok
tátott szájjal, csukott szemmel
rezzenéstelenül sírok
a szegénység embertelen,
(kérem gondolja komolyan
az olvasó) az állatnak
is több embersége van.
Őket kifosztották,
van akinek nem is adtak.
felejteni
felejteni
s örökre emlékezni.
azt akarok
az egyszerűséget
a zsigert
a józan parasztit,
a művet
az entellektüelt
akarom
bármit
bármi mindent
ami magyarázat
(de erre semmi,
a 42 sem elég)
2013
ha rá gondolok, zihálok
tátott szájjal, csukott szemmel
rezzenéstelenül sírok
a szegénység embertelen,
(kérem gondolja komolyan
az olvasó) az állatnak
is több embersége van.
Őket kifosztották,
van akinek nem is adtak.
felejteni
felejteni
s örökre emlékezni.
azt akarok
az egyszerűséget
a zsigert
a józan parasztit,
a művet
az entellektüelt
akarom
bármit
bármi mindent
ami magyarázat
(de erre semmi,
a 42 sem elég)
2013
Költészet-tanulmány
Költészet-tanulmány
ambivalens
nem vagytok méltók
én még méltatlan sem
csak valami csiga-filozófia
ennyivel szolgálunk
szolgálnánk
kihűlt erőfeszítés:
miért az ami azért
átkozott tudatlanság
és tudott átkozottság
biliárdja
---
hogyan cipelhetnék
mikor kistérségek nyomora izzik
egyre mélyebbre és mélyebbre bennem
2013
ambivalens
nem vagytok méltók
én még méltatlan sem
csak valami csiga-filozófia
ennyivel szolgálunk
szolgálnánk
kihűlt erőfeszítés:
miért az ami azért
átkozott tudatlanság
és tudott átkozottság
biliárdja
---
hogyan cipelhetnék
mikor kistérségek nyomora izzik
egyre mélyebbre és mélyebbre bennem
2013
Drága Anyu!
Drága Anyu!
szia Anyu
végre az lettem
most úgy érzem az vagyok
éppen
akinek mindig is akartad
hogy akarjak lenni
Anyu!
nézd
kérlek nézd
végül jól csináltam
most már elengedhetsz
így akarok
most már meghalhatok
(ha már egy picit meghaltam)
2013
szia Anyu
végre az lettem
most úgy érzem az vagyok
éppen
akinek mindig is akartad
hogy akarjak lenni
Anyu!
nézd
kérlek nézd
végül jól csináltam
most már elengedhetsz
így akarok
most már meghalhatok
(ha már egy picit meghaltam)
2013
Stockholm - szindróma
Stockholm - szindróma
megrajzolt Éva-származék, ez lennénk mi ?
bűn (amely
körbeér mint egy év)
próbálkozunk -
esendőségünk csodálatosan keserű
görcsösen vágyni szeretni...
e hétköznapi eredendőt, e soha be nem forró sebet
egymás szívén
akaratlan akarva
cipeljük
ki lehetne esendőbb nálunk?
2013
megrajzolt Éva-származék, ez lennénk mi ?
bűn (amely
körbeér mint egy év)
próbálkozunk -
esendőségünk csodálatosan keserű
görcsösen vágyni szeretni...
e hétköznapi eredendőt, e soha be nem forró sebet
egymás szívén
akaratlan akarva
cipeljük
ki lehetne esendőbb nálunk?
2013
2013. szeptember 10., kedd
Péter előtt
Péter előtt
ott
kiszolgáltatva
tenyérnyi Istenért
számot adunk egymásról
az emlékek orrfacsaró bűzében
2013
ott
kiszolgáltatva
tenyérnyi Istenért
számot adunk egymásról
az emlékek orrfacsaró bűzében
2013
2013. szeptember 6., péntek
Babits Mihály!!
Babits Mihály!!
éltél
nem is éltél
sokkalta inkább izzott a léted
kiálltál emberként
a kiszolgáltatott embertelenségért
mert te nem hittél az Elrendelésben!
s most már az én szivemben is van akarat
2013
éltél
nem is éltél
sokkalta inkább izzott a léted
kiálltál emberként
a kiszolgáltatott embertelenségért
mert te nem hittél az Elrendelésben!
s most már az én szivemben is van akarat
2013
József Attila!!
József Attila!!
öreg vagy
azt sem tudom igaz-e
amit könnyes izmaiddal
vacogtál téli vermedben
de te hallottad sírni a vasat!
én csak csöndet hallottam
idegekig hatoló, tömör csöndet
te hagytad
a te óta eltelt idő hagyja
2013
öreg vagy
azt sem tudom igaz-e
amit könnyes izmaiddal
vacogtál téli vermedben
de te hallottad sírni a vasat!
én csak csöndet hallottam
idegekig hatoló, tömör csöndet
te hagytad
a te óta eltelt idő hagyja
2013
2013. augusztus 12., hétfő
Edának
Edának
légy a tükröm
(nem közhelyesen)
légy az alkotóm
légy az, aki
leköveti minden lengedező neszemet
legyél az, aki
belém nyúl,
aki kiokád, mint a gyönyörűt
legyél az, aki
legyél én
mert én már te vagyok
2013
légy a tükröm
(nem közhelyesen)
légy az alkotóm
légy az, aki
leköveti minden lengedező neszemet
legyél az, aki
belém nyúl,
aki kiokád, mint a gyönyörűt
legyél az, aki
legyél én
mert én már te vagyok
2013
A hóhér
A hóhér
megint egy érzés
eltűnik
nincs
megint kiölt egy megismerést
az időnek nevezett hóhér
2013
megint egy érzés
eltűnik
nincs
megint kiölt egy megismerést
az időnek nevezett hóhér
2013
2013. július 24., szerda
Fekete-fehér
Fekete-fehér
mindenki
fekete-fehér
eleve jó, eleve jótlan
a törekedés
ami beszínez
2013
mindenki
fekete-fehér
eleve jó, eleve jótlan
a törekedés
ami beszínez
2013
2013. július 3., szerda
Eksztatikus nyugalom
Eksztatikus
nyugalom
miféle apokaliptikus vonzás
az, mi összegez, mi egymás felé taszít,
(az izmokba hasító magányosságot
hány nappal fizeti az idő
miért nem állíthat sziklát,
ha ledönteni képes,
a hit)
---
tudom
tudom
a sok szilánk más-egésszé összeáll,
a sok széthasított fa egy házba épül
és megéljük saját Damaszkuszunkat
pillanatnyi végünkben
de addig eksztatikus nyugalomban
közeledünk
egyre csak közeledünk
2013
Fesztivál
Fesztivál
de mindük tanított
2013
Végtelenül elkeserít
a bánat, ami végigsöpör
az évtizeden.
zenekar
zene
tömeg
zenekarok
zenék
tömegek
zenekarok játszanak
zenék hasítanak fül-húsunkba
tömegek mozdulnak meg
elmúlt szórakozások feketítik be
a jelen kellemetlenül józan pillanatait
az egész fesztivál együtt ugrik
és váratlan bánatra
ér földet a lába
egytől-egyig defektes mindannyiunk apró kukucskálója
a szüleink nem tudtak megvédeni:
megbántottak és megbántottunk
2013
Az örök szertelen
Az örök szertelen
én közelebbre
láthattam
de csak mert törpék
vállán álltam
mi valahogy mindannyian
egy szerelemre születtünk
az összesben az egyetlen
amire felszalad minden
amitől megindul a szoknyád
végén az első szál anyag
amitől a legfőbb vágyad
az elemi egyszerűség
én egyszer éltem értetek
ti százszor éltetek értem
minden mozdulatsor, puszta
széllebbentés, agyról pattant
szikra s miegyéb történet
íródott és énekelték,
szoborba öntött festékként
áztak a színészek s maradtak
örökre képletek közé
eresztve, hatalmassá vált
a hatalmas, az egyetlen mi.
kísérjetek
szülői szemmel
2013
Sorstalanság
Sorstalanság
az élmények nem
kapnak időt és helyet
élménnyé válni
az érzések nem
kapnak időt és helyet
érzéssé válni
az igazi idő
elveszik, helyette csak
homokóra marad
2013
Egy lépéssel közelebb
Egy lépéssel
közelebb
tudod, minden ember Isten
mert van szívükben
akarat
ez az ami eget s minden
világot beléd s belém forgat
közös a metsző világosság
közös a tompa szürkeség
és közös az egyetlen test
ami bezár minket közénk
párhuzamos egyenesek,
tart a húr, a bőr, a rost
megtartjuk egymás lelkeit
mint fogságban élt farkasok
lelépjük egymás nyomait
ha balra tart, ha jobbra jár
magunk lépjük körbe-körbe
talán csak így jutunk tovább
tudod, minden ember Isten
mert szabad mindük:
oly szabad
hogy várniuk rá nem is kell,
vállukra kel ki a galamb.
mégis néha mást remélünk
kettő vagy tán több életet,
pedig úgy születsz ahogyan én
s a halál is egy – és jön érted
2013
2013. május 20., hétfő
2013. május 12., vasárnap
Anyunak
Anyunak
te tanítottál beszélni
s neked mondtam először nemet
te tanítottál meg látni
és rád hunytam először szemet
te tanítottál hallani
s tőled vártam először csöndet
te tanítottál meg járni
s első léptem tőled vezetett
te már előttem is voltál
s utánam is csak te leszel
minden lépésemben ott állsz
és a szemeimmel nézel
és mert te magad vagy a só
a színtiszta világosság
amely nem enged eltűnnöm
amely sosem hagy ízetlen'
s mert testemen őrzöm a jeled
egy van, mert csak ennyi lehet
s bárhányszor válthatok testet
soh'sem vedlem le ezt a heget,
jóakarók elvágtak tőled
azért, hogy megszülethessek,
s bár lehet Isten, Thanatosz, vagy bárki,
majd elvág tőled újra, de
dolgomat már tudni fogom
amit kaptam nem tagadom
meg soha soha soha soha
ez a létezésnek rendje
jövünk-megyünk, teszünk-veszünk,
de a megmásíthatatlant
nem fogja befeketíteni
az üres széked,
-egészen egyszerűen-
nem hagyom neki
2013
te tanítottál beszélni
s neked mondtam először nemet
te tanítottál meg látni
és rád hunytam először szemet
te tanítottál hallani
s tőled vártam először csöndet
te tanítottál meg járni
s első léptem tőled vezetett
te már előttem is voltál
s utánam is csak te leszel
minden lépésemben ott állsz
és a szemeimmel nézel
és mert te magad vagy a só
a színtiszta világosság
amely nem enged eltűnnöm
amely sosem hagy ízetlen'
s mert testemen őrzöm a jeled
egy van, mert csak ennyi lehet
s bárhányszor válthatok testet
soh'sem vedlem le ezt a heget,
jóakarók elvágtak tőled
azért, hogy megszülethessek,
s bár lehet Isten, Thanatosz, vagy bárki,
majd elvág tőled újra, de
dolgomat már tudni fogom
amit kaptam nem tagadom
meg soha soha soha soha
ez a létezésnek rendje
jövünk-megyünk, teszünk-veszünk,
de a megmásíthatatlant
nem fogja befeketíteni
az üres széked,
-egészen egyszerűen-
nem hagyom neki
2013
Hajtúros torokgombóc
Hajtúrós torokgombóc
- nem árulom el,
semmi közöd hozzá, ez
a m a g á n y ü g y e m
2013
- nem árulom el,
semmi közöd hozzá, ez
a m a g á n y ü g y e m
2013
Aludj csak, majd én őrködöm
Aludj csak, majd én őrködöm
már a Nap is Holddal kel föl
az utca-lámpák fényei
ráborulnak a fákra is
majd a föld alatti neszre
annak is a legkisebbjére,
hajdan elhantolt testekre
minden alszik, te is aludj
és hagyd meg nekem a poharad
azt a keserű poharat
azt amit nem volna szabad
azt ami nem neked maradt
mert engem már rég elhagyott,
elhagyattam önnönmagam,
de neked még ott maradok
épp csak annyit kérek tőled
üvölts! fába szorul lélek
üvöltsd mint fába szorult: "ÉLEK!"
mert senki nem kérdezett meg
mert senki nem kérdezett meg
aludj csak, majd én őrizlek
2013
már a Nap is Holddal kel föl
az utca-lámpák fényei
ráborulnak a fákra is
majd a föld alatti neszre
annak is a legkisebbjére,
hajdan elhantolt testekre
minden alszik, te is aludj
és hagyd meg nekem a poharad
azt a keserű poharat
azt amit nem volna szabad
azt ami nem neked maradt
mert engem már rég elhagyott,
elhagyattam önnönmagam,
de neked még ott maradok
épp csak annyit kérek tőled
üvölts! fába szorul lélek
üvöltsd mint fába szorult: "ÉLEK!"
mert senki nem kérdezett meg
mert senki nem kérdezett meg
aludj csak, majd én őrizlek
2013
Éjjel
Éjjel
bedöcög a köpcös
tömzsi éjszakai
nem kérdez
csak elvisel
kopár elmék
és kiivott lelkek közé
ülök
felhörpinti az utolsó felest
egy hébe-hóba csöves
tág pupillákkal mered a fiatal
lassan már dologra jár az idő
de a nagyja még csak haza tart
összekuporodom a téli fagyban
egy néma ellenőr hozzám szól:
"jegyeket, bérleteket, köszönöm"
s az összes megfáradt ránca
pihenésért ajtónak dől
morog tovább a busz
beleharap a fülembe
és csak morog tovább
lassan
nagyon lassan
de tartunk
2013
bedöcög a köpcös
tömzsi éjszakai
nem kérdez
csak elvisel
kopár elmék
és kiivott lelkek közé
ülök
felhörpinti az utolsó felest
egy hébe-hóba csöves
tág pupillákkal mered a fiatal
lassan már dologra jár az idő
de a nagyja még csak haza tart
összekuporodom a téli fagyban
egy néma ellenőr hozzám szól:
"jegyeket, bérleteket, köszönöm"
s az összes megfáradt ránca
pihenésért ajtónak dől
morog tovább a busz
beleharap a fülembe
és csak morog tovább
lassan
nagyon lassan
de tartunk
2013
2013. április 9., kedd
Kihűlve
Kihűlve
kiömlik kezemből
a szemem fehérje
s vakon magamban tapogatok
arrébb hullámzom tüdöimet
majd újból lecsapok
-pillangós szárnyát
csapkodja a reggel
salalalalaa-
2013
kiömlik kezemből
a szemem fehérje
s vakon magamban tapogatok
arrébb hullámzom tüdöimet
majd újból lecsapok
-pillangós szárnyát
csapkodja a reggel
salalalalaa-
2013
János mellett
János mellett
farkát lengeti az idő
pimasz bajszát piszkálom
a végnek
elrepülhetünk?
kitörhetne
kitörhetne már a tenger
-agyon nyom a könnyűség-
éghet majd a királykék?
hullhat hamuvá a fehér?
éghet
hullhat (vagy valami olyasmi)
szárnyra fog kapni a kerekes-székes
üvölteni fog a néma
felgyulladnak a hegyek
-de az is lehet hogy minden
marad ugyanilyen-
neked csak előre
felejtsd el honnan
csak előre
előre
2013
farkát lengeti az idő
pimasz bajszát piszkálom
a végnek
elrepülhetünk?
kitörhetne
kitörhetne már a tenger
-agyon nyom a könnyűség-
éghet majd a királykék?
hullhat hamuvá a fehér?
éghet
hullhat (vagy valami olyasmi)
szárnyra fog kapni a kerekes-székes
üvölteni fog a néma
felgyulladnak a hegyek
-de az is lehet hogy minden
marad ugyanilyen-
neked csak előre
felejtsd el honnan
csak előre
előre
2013
Magyarul
Magyarul
magyarul beszélni annyi
mint hallani fákat sírni
mint látani farkast ölni
mint áldani mind ki érti
magyarnak születni annyi
mint sosem hallani magyart
mint elhinni egy perc alatt
hogy semmi sem fog változni
mégis itt fekszem magyarul
forgolódom, ásitózom
és hallgatom és megértem
ahogyan a Duna folyik
mert ezen a nyelven szól
minden
a felhő a patak a kakukk a barack
a kocsik a lámpák a házak az utcák
a szobám az ágyam az agyam a vágyam
az anyám az apám a földem a hazám
minden
-végül annyi marad csak
hogy ezen a szón: "magyarul"
elcsodálkozzak-
2013
magyarul beszélni annyi
mint hallani fákat sírni
mint látani farkast ölni
mint áldani mind ki érti
magyarnak születni annyi
mint sosem hallani magyart
mint elhinni egy perc alatt
hogy semmi sem fog változni
mégis itt fekszem magyarul
forgolódom, ásitózom
és hallgatom és megértem
ahogyan a Duna folyik
mert ezen a nyelven szól
minden
a felhő a patak a kakukk a barack
a kocsik a lámpák a házak az utcák
a szobám az ágyam az agyam a vágyam
az anyám az apám a földem a hazám
minden
-végül annyi marad csak
hogy ezen a szón: "magyarul"
elcsodálkozzak-
2013
Margómra
Margómra
én mindig magamba nézek
hogy jobban lássalak téged
mindig először harapok
hogy tudjam miből kaphatok
én mindig nagyot kiáltok
hogy visszhangomra járjatok
én mindig utolsót lépek
hogy estemben padlóddá érjek
Zuhanunk, te, te és ti is.
Így zuhanok én is. És mint
a lyukas fogtöméssel, oly'
kellemesen fáj harapni
velünk. És végül kiköpnek
először majd nőt s gyereket,
aztán jön az egész bagázs.
Ne félj!
Én majd kezdem a halálba-indulást.
2013
én mindig magamba nézek
hogy jobban lássalak téged
mindig először harapok
hogy tudjam miből kaphatok
én mindig nagyot kiáltok
hogy visszhangomra járjatok
én mindig utolsót lépek
hogy estemben padlóddá érjek
Zuhanunk, te, te és ti is.
Így zuhanok én is. És mint
a lyukas fogtöméssel, oly'
kellemesen fáj harapni
velünk. És végül kiköpnek
először majd nőt s gyereket,
aztán jön az egész bagázs.
Ne félj!
Én majd kezdem a halálba-indulást.
2013
Egy csöves
Egy csöves
egy csöves
a villamoson
mindenki arrébb
a pillanat is lassabb körülötte
csak karomlások a levegőben
tél volt
mindenki begubózott a melegbe
és a szél a csövest rendre felkergette
2013
egy csöves
a villamoson
mindenki arrébb
a pillanat is lassabb körülötte
csak karomlások a levegőben
tél volt
mindenki begubózott a melegbe
és a szél a csövest rendre felkergette
2013
2013. március 2., szombat
Bárcsak, bárcsak, bárcsak...
Bárcsak, bárcsak, bárcsak...
ne nőj tovább
szakállam
hajam
ne öregedj tovább
arcom
szemem
ne forogj tovább
agyam
kezem
ne tágulj tovább
tüdőm
gyomrom
ne emésszetek tovább
beleim
ne gyógyíts tovább
májam
ne tartsatok tovább
lábaim
ne remegjetek tovább
izmaim
ha van Isten
állítson meg
ha lenne
bárcsak bárcsak
bárcsak bárcsak lenne
2013
ne nőj tovább
szakállam
hajam
ne öregedj tovább
arcom
szemem
ne forogj tovább
agyam
kezem
ne tágulj tovább
tüdőm
gyomrom
ne emésszetek tovább
beleim
ne gyógyíts tovább
májam
ne tartsatok tovább
lábaim
ne remegjetek tovább
izmaim
ha van Isten
állítson meg
ha lenne
bárcsak bárcsak
bárcsak bárcsak lenne
2013
Lassanként eltűnök
Lassanként eltűnök
lassan eltűnök
ami bennem van
egyre csak emészt
egyre-egyre csak
nem hibázhatok
nem követhetek
el nem hagyhatok
NEM NEM NEM
ezernyi "nem"-be
így nem tudok és
így nem is lehet
lassan eltűnök
lassan eltűnök
2013
lassan eltűnök
ami bennem van
egyre csak emészt
egyre-egyre csak
nem hibázhatok
nem követhetek
el nem hagyhatok
NEM NEM NEM
ezernyi "nem"-be
így nem tudok és
így nem is lehet
lassan eltűnök
lassan eltűnök
2013
Hogy véreset köpj
Hogy véreset köpj
sikáld csak
dörzsöld
évezredek lepedékét
egy nap piszka
akár millióé
rátapad minden
vér, zsír, sav, cukor
és csak rágja
marja
emészti
lyukasztja
kilyukaszt téged
betöm magával
sikáld csak
dörzsöld
megéri
2013
sikáld csak
dörzsöld
évezredek lepedékét
egy nap piszka
akár millióé
rátapad minden
vér, zsír, sav, cukor
és csak rágja
marja
emészti
lyukasztja
kilyukaszt téged
betöm magával
sikáld csak
dörzsöld
megéri
2013
2013. február 25., hétfő
A tolvaj
A tolvaj
meglopom anyámat
meglopom apámat
még az öcsémet is
meglopom az időt
meglopom a teret
még a csöveseket is
tolvaj vagyok
tolvaja az elkeseredésnek
2013
meglopom anyámat
meglopom apámat
még az öcsémet is
meglopom az időt
meglopom a teret
még a csöveseket is
tolvaj vagyok
tolvaja az elkeseredésnek
2013
2013. február 24., vasárnap
Félek
Félek
félek
hogy nem
fogok felejteni
félek
összegubancolom saját lábaim
kibogozzák
könyörögve kérem vissza őket
félek
hogy virrasztok
majd egész este
más lábával térdepelve
félek
hogy távol tartlak
önmagadtól
s egyre messzebb tűnök benned
félek
hogy az őrület kerülget
mert azt hiszem ez őrület
s meg kéne őrülnöm
hogy megértsem az egészet
félek
s most itt ülök
hallgatom a kattogást
amit elém hány e gépezet
s arra gondolok: elég-e?
elég-e ha lepörgetem
az összes másodpercem?
2013
félek
hogy nem
fogok felejteni
félek
összegubancolom saját lábaim
kibogozzák
könyörögve kérem vissza őket
félek
hogy virrasztok
majd egész este
más lábával térdepelve
félek
hogy távol tartlak
önmagadtól
s egyre messzebb tűnök benned
félek
hogy az őrület kerülget
mert azt hiszem ez őrület
s meg kéne őrülnöm
hogy megértsem az egészet
félek
s most itt ülök
hallgatom a kattogást
amit elém hány e gépezet
s arra gondolok: elég-e?
elég-e ha lepörgetem
az összes másodpercem?
2013
Vadászként
Vadászként
azt kell megfognod
azt a pillangót
mely akkor száll
ha minden áll
ha te is állsz
s csak szemed marad
(vadászként)
2013
azt kell megfognod
azt a pillangót
mely akkor száll
ha minden áll
ha te is állsz
s csak szemed marad
(vadászként)
2013
Felejteni
Felejteni
felejteni
azt akarok
csak
ne oszthassam
ne beszélhessem
senkivel
-veletek-
örökké felejteni
azt mi kimondhatatlan
2013
felejteni
azt akarok
csak
ne oszthassam
ne beszélhessem
senkivel
-veletek-
örökké felejteni
azt mi kimondhatatlan
2013
Írnom kell
Írnom kell
ha ideges vagyok
írnom kell
ha gondolkodom
írnom kell
ha boldog vagyok
írnom kell
ha érted vagyok
írnom kell
ha benned vagyok
írnom kell
ha nem "itt" vagyok
írnom kell
ha én vagyok
nem tudok
de csak akkor
akarok
2013
ha ideges vagyok
írnom kell
ha gondolkodom
írnom kell
ha boldog vagyok
írnom kell
ha érted vagyok
írnom kell
ha benned vagyok
írnom kell
ha nem "itt" vagyok
írnom kell
ha én vagyok
nem tudok
de csak akkor
akarok
2013
Téli hajnal és környéke
Téli hajnal és környéke
1
gőzölgő húgyban tapicskolok
akár egy gyerek
akár egy csöves
részegen
ráborulok
ravatalomra
(hogy mi?)
és mormolom:
"megőrizlek
(a szemeidet?
ezt már leírták
számból okádnak)
ennyi vagyok
te vagyok"
2
romlottként elkövettem
a tökéletes bűnt
(mert csak így lehet):
ujjaimmal nézlek
némaságod látom,
dallamaid képletekbe írom
3
-fagyban olvadok-
feloldódik a derű,
az örökké megkötött,
s elénekli,
akár durranó lufi rapszódiáját,
Keletünk búját-baját
-a lábaikat! nézd
hogy fogják lógatni
Európa szerelmesei-
Mondok valamit az engedelmességről...
Mondok valamit az engedelmességről...
Mondok valamit az engedelmességről
nem úgy megy az
én mondom
na de nem azért
én nem vagyok egy okos ember
de a magamhoz való eszem
azért csak megvan
na mindegy is
csak egy mondatot ha már
idáig olyan szépen meghallgatott
miről is?
ja-ja megvan
engedelmesség
az a fránya engedelmesség
no meg a tisztelet
nehéz ez
ha jól akarod
én mondom
sokkal könnyebb
karddal a torkodon
2013
Mondok valamit az engedelmességről
nem úgy megy az
én mondom
na de nem azért
én nem vagyok egy okos ember
de a magamhoz való eszem
azért csak megvan
na mindegy is
csak egy mondatot ha már
idáig olyan szépen meghallgatott
miről is?
ja-ja megvan
engedelmesség
az a fránya engedelmesség
no meg a tisztelet
nehéz ez
ha jól akarod
én mondom
sokkal könnyebb
karddal a torkodon
2013
XXI. század költői
XXI. század költői
ti
mind ti
a 90-esek
kit érdekel?
eszem, iszom
öltözöm, fingok
holnap is felkelek
holnap is lefekszem
kiaknázatlan maradok
elhagy a tized, a század, az ezred
kapucnimba zárva ballagok, csak ballagok
hallgatok
csak hallgatok
2013
ti
mind ti
a 90-esek
kit érdekel?
eszem, iszom
öltözöm, fingok
holnap is felkelek
holnap is lefekszem
kiaknázatlan maradok
elhagy a tized, a század, az ezred
kapucnimba zárva ballagok, csak ballagok
hallgatok
csak hallgatok
2013
Ajtónyitó
Ajtónyitó
kisfiúként csattintottam ostort
(vagyis próbáltam úgy-ahogy, de nem ment)
fogtam volna vasból szörnyű kardot
de túl nehéz meg hideg volt, mint egy hegy
ebbe a testbe születtem élni,
és bár kicsit másokban halok el,
talán nekem az egyet jelenti
"rólad, mint Istenről: messzeségig
nyúlva, hogy lehetetlen közelig
érkezz, mint eltévedt ismeretlen
az összeroppanó számegyenesen
magad lettél nekem, a mindörök,
kinyitottál. hagyd magad! könyörgök!"
-agyvelőm lassan, pulzusként mérőzött-
2013
kisfiúként csattintottam ostort
(vagyis próbáltam úgy-ahogy, de nem ment)
fogtam volna vasból szörnyű kardot
de túl nehéz meg hideg volt, mint egy hegy
ebbe a testbe születtem élni,
és bár kicsit másokban halok el,
talán nekem az egyet jelenti
"rólad, mint Istenről: messzeségig
nyúlva, hogy lehetetlen közelig
érkezz, mint eltévedt ismeretlen
az összeroppanó számegyenesen
magad lettél nekem, a mindörök,
kinyitottál. hagyd magad! könyörgök!"
-agyvelőm lassan, pulzusként mérőzött-
2013
Cím nélküli
Cím nélküli
mielőtt leggyönyörűbb
újra kezdem
örökké újra kezdem
majd akkor legyél
majd akkor
2013
mielőtt leggyönyörűbb
újra kezdem
örökké újra kezdem
majd akkor legyél
majd akkor
2013
Tűzhely
Tűzhely
tűzhely
egyszerre jelent
családot, meleget
elmúlást, védelmet
az egzisztenciát
port, hamut s életet
izzást
ideget, ha pattan
kiszolgáltatottat
szenvedélyt, szenvedést
börtönbe akasztott
pusztítást
vért rengeteget azt!
pirosat, feketét
kéktől meggyilkoltat
kihűltet, temetést
tiltást
ölelést
ezerszer is ölelést
2013
tűzhely
egyszerre jelent
családot, meleget
elmúlást, védelmet
az egzisztenciát
port, hamut s életet
izzást
ideget, ha pattan
kiszolgáltatottat
szenvedélyt, szenvedést
börtönbe akasztott
pusztítást
vért rengeteget azt!
pirosat, feketét
kéktől meggyilkoltat
kihűltet, temetést
tiltást
ölelést
ezerszer is ölelést
2013
Klisé-párbaj
Klisé-párbaj
a meg-nem-született vágyaink
rabjai vagyunk mind...
-ja, hogy még meg sem születtek?
akkor nem szóltam-
2013
a meg-nem-született vágyaink
rabjai vagyunk mind...
-ja, hogy még meg sem születtek?
akkor nem szóltam-
2013
2013. január 15., kedd
Az ördög
Az ördög
Egyszer találkoztam az ördöggel, és azt mondtam:
"Hé ördög, nem tetszik a hajad!"
- Először a lábaimban -
Aztán azt mondtam:
"Vágom, hogy szarul esett, hisz' nincs is hajad."
- Majd a kezeimben -
Kezdtem érteni, hogy vannak érzései.
Azt mondtam hát:
"Nem szar érzés, hogy összekevertek a farkassal, és ezért jelensz meg ritkábban?"
- Aztán az agyamban -
Vérben úsztam (a pillangóm sajnos gyenge, úgyhogy háton úsztam).
Köptem majd' egy litert, és újra nekifutottam.
"Tök szar lehet, hogy vörösseggűnek rajzolnak, mint egy ki-bekúrt páviánt!"
- Végül a szívemben -
Magamba néztem.
Tiszta szobát láttam, olyan rendet, mint amit az anyukák csinálnak karácsonykor.
Mostmár igen, mostmár megértettem őt is.
Mostmár megküzdöttem vele is.
Mostmár látom, ha a tapéták vérezni kezdenek.
S ott feküdtem.
Agyonvertként.
2013
Edinának
Edinának
feladom
bármi történt
mindenben
azért lettem
azért jöttem
ölelésedben megszabaduljak
magamtól
2012
feladom
bármi történt
mindenben
azért lettem
azért jöttem
ölelésedben megszabaduljak
magamtól
2012
Izzó homály
Izzó homály
ha majd párnára hajlik fejünk
érzékeink hirtelenül megszületnek
viszonyításunk elveszik
vajon így nevezik?
2012
ha majd párnára hajlik fejünk
érzékeink hirtelenül megszületnek
viszonyításunk elveszik
vajon így nevezik?
2012
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)