Fájdalom
fáj. annyira hogy
már meg is bocsátottam
neked. harc nélkül.
2013
2013. július 24., szerda
Fekete-fehér
Fekete-fehér
mindenki
fekete-fehér
eleve jó, eleve jótlan
a törekedés
ami beszínez
2013
mindenki
fekete-fehér
eleve jó, eleve jótlan
a törekedés
ami beszínez
2013
2013. július 3., szerda
Eksztatikus nyugalom
Eksztatikus
nyugalom
miféle apokaliptikus vonzás
az, mi összegez, mi egymás felé taszít,
(az izmokba hasító magányosságot
hány nappal fizeti az idő
miért nem állíthat sziklát,
ha ledönteni képes,
a hit)
---
tudom
tudom
a sok szilánk más-egésszé összeáll,
a sok széthasított fa egy házba épül
és megéljük saját Damaszkuszunkat
pillanatnyi végünkben
de addig eksztatikus nyugalomban
közeledünk
egyre csak közeledünk
2013
Fesztivál
Fesztivál
de mindük tanított
2013
Végtelenül elkeserít
a bánat, ami végigsöpör
az évtizeden.
zenekar
zene
tömeg
zenekarok
zenék
tömegek
zenekarok játszanak
zenék hasítanak fül-húsunkba
tömegek mozdulnak meg
elmúlt szórakozások feketítik be
a jelen kellemetlenül józan pillanatait
az egész fesztivál együtt ugrik
és váratlan bánatra
ér földet a lába
egytől-egyig defektes mindannyiunk apró kukucskálója
a szüleink nem tudtak megvédeni:
megbántottak és megbántottunk
2013
Az örök szertelen
Az örök szertelen
én közelebbre
láthattam
de csak mert törpék
vállán álltam
mi valahogy mindannyian
egy szerelemre születtünk
az összesben az egyetlen
amire felszalad minden
amitől megindul a szoknyád
végén az első szál anyag
amitől a legfőbb vágyad
az elemi egyszerűség
én egyszer éltem értetek
ti százszor éltetek értem
minden mozdulatsor, puszta
széllebbentés, agyról pattant
szikra s miegyéb történet
íródott és énekelték,
szoborba öntött festékként
áztak a színészek s maradtak
örökre képletek közé
eresztve, hatalmassá vált
a hatalmas, az egyetlen mi.
kísérjetek
szülői szemmel
2013
Sorstalanság
Sorstalanság
az élmények nem
kapnak időt és helyet
élménnyé válni
az érzések nem
kapnak időt és helyet
érzéssé válni
az igazi idő
elveszik, helyette csak
homokóra marad
2013
Egy lépéssel közelebb
Egy lépéssel
közelebb
tudod, minden ember Isten
mert van szívükben
akarat
ez az ami eget s minden
világot beléd s belém forgat
közös a metsző világosság
közös a tompa szürkeség
és közös az egyetlen test
ami bezár minket közénk
párhuzamos egyenesek,
tart a húr, a bőr, a rost
megtartjuk egymás lelkeit
mint fogságban élt farkasok
lelépjük egymás nyomait
ha balra tart, ha jobbra jár
magunk lépjük körbe-körbe
talán csak így jutunk tovább
tudod, minden ember Isten
mert szabad mindük:
oly szabad
hogy várniuk rá nem is kell,
vállukra kel ki a galamb.
mégis néha mást remélünk
kettő vagy tán több életet,
pedig úgy születsz ahogyan én
s a halál is egy – és jön érted
2013
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)