2013. július 24., szerda

Fájdalom

Fájdalom

fáj. annyira hogy
már meg is bocsátottam
neked. harc nélkül.

2013

Fekete-fehér

Fekete-fehér

mindenki
fekete-fehér
eleve jó, eleve jótlan

a törekedés
ami beszínez

2013

2013. július 3., szerda

Eksztatikus nyugalom


Eksztatikus nyugalom

miféle apokaliptikus vonzás
az, mi összegez, mi egymás felé taszít,

(az izmokba hasító magányosságot
hány nappal fizeti az idő

miért nem állíthat sziklát,
ha ledönteni képes,
a hit)

---

tudom
a sok szilánk más-egésszé összeáll,
a sok széthasított fa egy házba épül
és megéljük saját Damaszkuszunkat
pillanatnyi végünkben

de addig eksztatikus nyugalomban
közeledünk
egyre csak közeledünk

2013

Fesztivál

Fesztivál

Végtelenül elkeserít
a bánat, ami végigsöpör
az évtizeden.

zenekar
zene
tömeg
zenekarok
zenék
tömegek
zenekarok játszanak
zenék hasítanak fül-húsunkba
tömegek mozdulnak meg

elmúlt szórakozások feketítik be
a jelen kellemetlenül józan pillanatait
az egész fesztivál együtt ugrik
és váratlan bánatra
ér földet a lába

egytől-egyig defektes mindannyiunk apró kukucskálója

a szüleink nem tudtak megvédeni:
megbántottak és megbántottunk

de mindük tanított

2013

Az örök szertelen


Az örök szertelen

én közelebbre láthattam
de csak mert törpék vállán álltam

mi valahogy mindannyian
egy szerelemre születtünk
az összesben az egyetlen
amire felszalad minden
amitől megindul a szoknyád
végén az első szál anyag
amitől a legfőbb vágyad
az elemi egyszerűség

én egyszer éltem értetek
ti százszor éltetek értem

minden mozdulatsor, puszta
széllebbentés, agyról pattant
szikra s miegyéb történet
íródott és énekelték,
szoborba öntött festékként
áztak a színészek s maradtak
örökre képletek közé
eresztve, hatalmassá vált
a hatalmas, az egyetlen mi.

kísérjetek
szülői szemmel

2013

Sorstalanság


Sorstalanság

az élmények nem
kapnak időt és helyet
élménnyé válni

az érzések nem
kapnak időt és helyet
érzéssé válni

az igazi idő
elveszik, helyette csak
homokóra marad

2013

Szülőknek


Szülőknek

nem lesz gyermekem.
képtelen lennék arra
hogy legalább így.

2013

Utolsó lehelet


Utolsó lehelet

beletörődtem.
szándékom ellenére
beletört minden.

2013

Egy lépéssel közelebb


Egy lépéssel közelebb

tudod, minden ember Isten
mert van szívükben akarat
ez az ami eget s minden
világot beléd s belém forgat
közös a metsző világosság
közös a tompa szürkeség
és közös az egyetlen test
ami bezár minket közénk

párhuzamos egyenesek,
tart a húr, a bőr, a rost
megtartjuk egymás lelkeit
mint fogságban élt farkasok
lelépjük egymás nyomait
ha balra tart, ha jobbra jár
magunk lépjük körbe-körbe
talán csak így jutunk tovább

tudod, minden ember Isten
mert szabad mindük: oly szabad
hogy várniuk rá nem is kell,
vállukra kel ki a galamb.
mégis néha mást remélünk
kettő vagy tán több életet,
pedig úgy születsz ahogyan én
s a halál is egy – és jön érted

2013