Lassan már...

Lassan már...

lassan már annyira félek
hogy inkább a halált választanám

mind
azért kelnek
hogy másnap ismét keljenek
nekik az egyetlen feloldozás
a tudat, hogy kell
a tudat, hogy majd nem kell

gyermeki játék a por
a kartonlapok tehetetlen összessége,
ott egy percre csak de elfelejthető

amit látsz az minden,
önnönmaga önmagából

sehol egy árva könnycsepp

börtön ez
nyithatatlan cella

csak nézek
nézek és egyre jobban félek
s mosnám kezeimet
mosnám kezeimet

2013

Filozófia, Theaitétosz, Platón, meg mindenféle

Filozófia, Theaitétosz, Platón, meg mindenféle

a tudás: nem tudás
minél több az ismeret
annál több a reflex
de az igazi megismerés
csak akkor érhető el,
ha képes az ember
eldobni az ismeretet
és az elemire, a semmire fókuszálni

a reflex csak arra jó,
hogy utána megfogalmazzuk
az ismeretlent, a semmit,
ilyen lehet akár az írás,
beszéd, hangszerek, matematika...

de az ismeret csak arra tud gondolni
ami már tudva van,
(félreértés ne essék:) a tudatlanság
nem egyenlő a tudtalansággal

a tudtalan megismerésének
lehetősége az intuíció

intuitív vizsgálódással
lecsíphetjük az újat
de ez szigorúan nem levezetés

a levezetés már csak mechanika

alapvetően minden ember-alkotta:
művészet vagy tudomány
arra törekszik, hogy meghatározza az egészt
az emberiség törekszik erre, ezért
s bár mindegyiknek különböző a nyelve
a cél közös, a motiváció közös
úgyhogy (-engedjék meg-) egy néven szólítom őket:
mindenkori egy-keresés

(az olvasó vitassa meg magával, hogy egyetért-e,
nem tudom, hogy így van-e, de hiszem és megérzem)

2013

Kapitányom!

Kapitányom!

"Kapitány úr! Nem találom őket"
"Keresse jobban! Mondtam nekik, hogy magammal viszem őket, ne hagyjon cserben ifjú."
"De kapitányom, még csak egy hete vagyok itt, igazából nem is tudom, hogy kiket keressek.."
"Ne bolondozzon kalóz! Még egy ilyen és szárazföldi patkányt csinálok magából! Vagy jobban szeretné a cápák között végezni?"
"Nem Uram, Isten ments!"
"Milyen Istenről beszél? Isten rám hagyta magát!"
"Akkor Ön mentsen!"
"Helyes-helyes. Na, elég a szájalásból, keressen tovább."

"De Uram, nincsenek itt."
"Hogy érti ezt? Az nem lehet! Nekem kell őket vezetnem."
"Tudom Uram, de nem találom őket."
"Csak keressen, vagy moshatja a fedélzetet!"
"Igenis!"

"De uram, esküszöm, hogy nincsenek itt..."
"Hazudsz kutya! Itt kell lenniök!"
"Igenis Uram, de nincsenek! Értse meg, elég a görcsből!"
"Az nem lehet, itt hagytak volna?"
"Úgy tűnik.."
"Az egész expedícióm terve a semmin állt?"
"Fogadja el, nem csak önt hagyták itt, mindenkit itt hagytak, engem is."
"De te legalább velem maradsz!"
"Ha már itt hagytak.."
"Nem csak téged hagytak itt."
"Igaz... Önnek itt sem voltak"
"Ne szájalj kalóz! Te nem vesztettél semmit!
"Ön szerint én nem ismerem az évek vonulását? Én nem akarok az egyenlítőn sétálni?"
"Fiam... Túlreagálod. Hova tűnt a virágzó öniróniád?"
"Eltűnt, elment, ahogyan a többiek."
"Akkor mit keresel még a hajómon? Ne legyél a hajóm Gabriele, nekünk Mihály kell!"
"Milyen nekünk? Legfeljebb Önnek. Mihály meg amúgy is eldobta a kardját."
"Akkor keresd meg!"
"Azt nem lehet."
"Akkor miért maradsz?"
"Élményekért. Hogy újra csecsemő lehessek."
"Hajót tévesztettél."
"És most?

Mit tegyek, ha minden amit teszek, elveszik?"
"Ugyan, ne süketelj, az embert a tettei határozzák meg, ezért vagy."
"De hisz minden eltűnik, a többiek sem maradtak meg, csak a szavuk, de a szavuk nem ők. Nincs bennük a megmásítható elméjük, csak a megfogható."
"Azzal neked mégis mi dolgod lett volna?"
"Kell a szemük. Akarom a megismerésüket."
"Ott a tied."
"De az nem elég! Értse meg Uram, az nem elég, amit idedobtak! Nem lehet, hogy..."
"LEHET! Hisz' ez létezik."
"Megrekedek ebben az ürességben. Nincs hova kúsznom a pillanatnyi halál elől."
"Muszáj. Ezért születtél."
"Nem kértem, hogy elhagyjanak."
"Akkor csak egyet tehetsz."
"Hallgatom."
"Irány súrolni!"


(az olvasónak rólam:)
túl sokszor mozdultam amikor aludtam,
de legalább halhattam ezt:
"boldogságig lelassult pusztulás"
boldogságig
lelassult
pusztulás
.
boldogságig

2013